A minap a Westendben nézelődtem egyik kedves barátommal, amikor az egyik divatüzlet portálüvegén a következő marketingszöveget olvastuk:
"Utolsó árak!"
Egyből eszembe is jutott egy meglehetősen harmadosztályú vicc:
a titkárnő bemegy a főnökhöz, és mondja, hogy:
- Igazgató úr, megszűnik az adóhatóság!
- Hát ezt meg honnan veszi, Mancika?
- Azt írták a levélben, hogy "utolsó felszólítás"...
Na persze itt szó sincs ilyenről, nem szűnik meg a bolt, és még lesznek bőven árak, sőt valószínű, hogy magasabbak is, mint eddig. Viszont megpróbáltam magam elé képzelni azt a helyzetet, amit a kiírás szó szerint jelent: Az üzletben totálkáosz, csak jönnek az új termékek, de az utolsó árcédulákat használják fel, és ezután már ár nélkül kell a termékeket kitenniük a vásárlóknak....
De érdekes volt marketinges oldalról végiggondolni:
Mi is a cél? Hogy minél többen bemenjenek a boltba, minél többen vásároljanak. És ezt hogy akarták elérni? Felhasználtak két szót, aminek külön külön hatása van az emberre.
"utolsó" - nincs tovább, most cselekedj, különben késő lesz!
"árak" - amikor az ember ezt a szót olvassa egy portálüvegen, automatikusan az olcsó termékekre gondol, hisz olyat még nem látott a világ, hogy valaki kiírja, hogy az árai nem versenyképesek, magasak, és megfizethetetlenek.
No és ennek a két szónak az egymás után rakásával megszületett egy olyan marketingszöveg, ami rám nem hat ösztönzőleg, nem akarok miatta bemenni abba az üzletbe. Hiába alkalmas a nyelv a trükkös marketingfogások kommunikálására, ha valakinek nem megy, akkor nem megy. Kész.
